Motiváció a nyelvtanulásban
Photo by Cristofer Jeschke |
Mindenki más célból áll neki nyelvet tanulni. Amig
iskolások vagyunk, kötelezően részt kell venni nyelvi órákon, bizonyos helyeken
előírják, hogy mi az alapnyelv (általában angol vagy német) és mellé vagy
ezután lehet plusz nyelvet választani.
Győri lévén, nekem az első nyelvem a német volt, már
óvodában elvittek különórákra és egész általános iskolában is tanultam. Ehhez
képest, nehezen, többszöri nekifutásra tettem le belőle a középfokú
nyelvvizsgát és azóta sem igazán használom.
Középiskolában már az angolt választottam, azt jobban
szerettem, valószínűleg ehhez hozzájárult a tanár és a nyelv számomra lazább stílusa
is. A főiskola előtt lehetőségem volt külföldre kimenni angol nyelvet tanulni,
és így sikerült használható nyelvtudásra szert tennem, későbbiekben itthon kiegészítettem
szakmai nyelvvel. Ezt a mai napig használom nap, mint nap a munkámhoz.
A harmadik idegennyelvem a spanyol, ami már felnőttként
került az életembe. Kimentem megnézni az Andalúz partner nyelviskoláinkat és
azonnal beleszerettem az országba és a nyelvbe. Nemsokra rá, hogy hazajöttem, találtam
egy szakmailag és emberileg is kiváló tanárt és elkezdtem tanulni. Ugyan jelenleg
nem járok órára, de bármikor szívesen folytatnám, mert a nyelv iránti vonzódásom
megmaradt.
Ha végig gondolom a saját példám, jó, hogy ebben a
sorrendben tanultam a nyelveket. Nagyon nem mindegy, hogy milyen a tanár oktatási
stílusa és mennyire kreatív órákat tart. Hosszútávon fontos, hogy legyen célod a tanulással (munka,
továbbtanulás, nyelvvizsga, külföldi utazás,…), könnyebben lépsz át a
holtpontokon, motiváltabb leszel az órára járással és az otthoni házi
feladatokkal. Ha pedig lehetőséged van anyanyelvi környezetben fejleszteni a nyelvtudásod, leomlanak az itthonról vitt gátak és bátrabban használod majd a nyelvet.
A leglényegesebb dolog, hogy gyakoroljunk. Nem számít, hogy hibásan mondjuk vagy elrontjuk nyelvtanilag, merjünk beszélni. Csak így szerezhetünk rutint és magabiztosságot.