Motiváció a nyelvtanulásban

Photo by Cristofer Jeschke

Mindenki más célból áll neki nyelvet tanulni. Amig iskolások vagyunk, kötelezően részt kell venni nyelvi órákon, bizonyos helyeken előírják, hogy mi az alapnyelv (általában angol vagy német) és mellé vagy ezután lehet plusz nyelvet választani.

Győri lévén, nekem az első nyelvem a német volt, már óvodában elvittek különórákra és egész általános iskolában is tanultam. Ehhez képest, nehezen, többszöri nekifutásra tettem le belőle a középfokú nyelvvizsgát és azóta sem igazán használom.

Középiskolában már az angolt választottam, azt jobban szerettem, valószínűleg ehhez hozzájárult a tanár és a nyelv számomra lazább stílusa is. A főiskola előtt lehetőségem volt külföldre kimenni angol nyelvet tanulni, és így sikerült használható nyelvtudásra szert tennem, későbbiekben itthon kiegészítettem szakmai nyelvvel. Ezt a mai napig használom nap, mint nap a munkámhoz.

A harmadik idegennyelvem a spanyol, ami már felnőttként került az életembe. Kimentem megnézni az Andalúz partner nyelviskoláinkat és azonnal beleszerettem az országba és a nyelvbe. Nemsokra rá, hogy hazajöttem, találtam egy szakmailag és emberileg is kiváló tanárt és elkezdtem tanulni. Ugyan jelenleg nem járok órára, de bármikor szívesen folytatnám, mert a nyelv iránti vonzódásom megmaradt.

Ha végig gondolom a saját példám, jó, hogy ebben a sorrendben tanultam a nyelveket. Nagyon nem mindegy, hogy milyen a tanár oktatási stílusa és mennyire kreatív órákat tart. Hosszútávon fontos, hogy legyen célod a tanulással (munka, továbbtanulás, nyelvvizsga, külföldi utazás,…), könnyebben lépsz át a holtpontokon, motiváltabb leszel az órára járással és az otthoni házi feladatokkal.  Ha pedig lehetőséged van anyanyelvi környezetben fejleszteni a nyelvtudásod, leomlanak az itthonról vitt gátak és bátrabban használod majd a nyelvet.

A leglényegesebb dolog, hogy gyakoroljunk. Nem számít, hogy hibásan mondjuk vagy elrontjuk nyelvtanilag, merjünk beszélni. Csak így szerezhetünk rutint és magabiztosságot.